Nem beszélünk zöldségeket! A zöldségek oltása a bő termés titka. Bár munka- és szakértelem igényes, megéri a fáradságot.
A zöldségoltás olyan régi-új technológia, amelyet világszerte alkalmaznak a zöldségtermesztésben, a talajból fertőző betegségek, talajból támadó kártevők, a különböző stresszhatások leküzdésére, a növekedési erély fokozására, és végső soron a termés minőségének és mennyiségének fokozására. Manapság sikerrel alkalmazzák többek közt ott, ahol kicsi a férőhely, nincs lehetőség a vetésforgó beállítására, vagy éppen a talajfertőtlenítésre.
Európa mediterrán régióiban például oltott paradicsomot, padlizsánt, uborkát vagy dinnyét termesztenek. A hidroponika területén már bevett gyakorlat a növény fejlődésének és termőképességének fokozására. Fóliasátras termesztésben heirloom fajtákra oltják az új, sebezhetőbb fajtákat, hogy a talajból támadó betegségeket le tudják győzni, tudják enyhíteni a szárazság, a magas vagy túl alacsony hőmérséklet, magas sótartalom stb. okozta stresszhatásokat.
A legrégebbi beszámolók a zöldségoltásról Kínából származnak (i.sz. 500), ahol sütőtök többszörös egymásra oltásával produkáltak nagy, mélyre hatoló gyökérzettel rendelkező, bőtermő egyedeket. Azonban két különböző faj, vagy változat összeoltásából származó „nemesített fajtát” az 1900-as években állítottak elő először. Koshiro Tateishi 1927-ben úgy említi a zöldségoltást, mint forradalmi technológiát, amelyet érdemes széles körben alkalmazni. Arról is beszámolt, hogy Ukichi Takenaka (Hjógo, Japán) sikerrel oltott tökre görögdinnyét, és az így nyert növény ellenállt a fuzáriumos fertőzésnek.
Európában először 1947-ben a hollandok az uborka oltását mutatták be a termesztők számára. 1962-ben megjelentek az első kereskedelmi forgalomban termesztett oltott paradicsomok is, de igazából az 1990-es évek után nőtt meg jelentősen Európa szerte a burgonyafélék és a kabakosok oltása, jegyzi meg Kappel Noémi (Agrofórum Online). Ma már kizárólag ezzel a technológiával termesztenek Japánban görögdinnyét, de igen elterjedt Európa mediterrán régióiban is, ahol paradicsom, padlizsán, paprika, uborka és dinnye termesztésben alkalmazzák.
A zöldség oltásának alapja ugyanaz, mint a gyümölcsfáké vagy a dísznövényeké, az alany és a nemes különböző genetikai állományból eredő előnyös tulajdonságait kombinálják össze. Ha a két genotípus (alany és oltvány) összeférnek, edénynyalábjaik a vágási felületnél összeforrnak, így a víz és a tápanyag áramlásának nincs akadálya. A forradás folyamata, majd a forradást követően a palántákat felkészítése az átültetésre, kiültetésre, csak kontrollált körülmények között (megvilágítás, vízellátás, hőmérséklet stb. igényekhez igazodó biztosítása) zökkenőmentes, ami odafigyelést, szakértelmet kíván.
Mindez a zöldségpalánták árában is megmutatkozik, viszont a későbbiek folyamán csökkennek a növényvédelmi problémák, kevesebbet kell fordítani a növényvédelemre,nő a szárazságtűrés, nő a termésmennyiség, javul a termésminőség, jellemző a koraiság, nagyméretű termések, bő terméshozam, mindennek eredőjeként az oltott zöldségek termelése gazdaságossá válik. Nálunk is kaphatóak oltott zöldségpalánták a kertészetekben, mindennek tükrében termesztésüket érdemes házikertben is megpróbálni.
Szeretnél értesülni ha új cikket teszünk közzé?Iratkozz fel a hírlevelünkre: Hírlevél feliratkozás